A hangok és a vakság

Évszázadok óta úgy tartják, hogy a vakok jobban hallanak, mint a látók, így egyenlítődik ki a látás hiánya. Nemrég Franco Lepore, a University of Montreal idegkutatója kísérleteket végzett, és bebizonyította, hogy a vakok tényleg sokkal jobban képesek felismerni hangokat, mint a látók. Lepore csapata nyolc teljesen vak alannyal végzett kísérletében egy félkörívben elhelyezett 16 hangszóróból véletlenszerűen jövő hangokat kellett lokalizálni.

Az agy az ilyen lokalizációt a hangnak a két fülbe való beérkezése közötti időeltolódása és hangerőkülönbsége alapján számolja ki. A kutatók csodálkozására, mikor az alanyokat arra kérték, hogy fél fülüket befogva is azonosítsák a hangok eredetét, felük ugyanolyan tökéletes eredményt nyújtott, még akkor is, ha a hang a befogott fülük irányából jött. A látókon elvégzett kísérlet viszont kevés sikerrel járt, akkor is, ha mindkét fülükkel hallhattak és akkor is, ha fél fülük be volt fogva.

Lepore még nem talált rá magyarázatot, hogy vak alanyainak miért van ilyen éles hallása, de véleménye szerint ez arra vezethető vissza, hogy az agy, a látás hiányában átrendezi szabad kapacitását.

Lepore jelenlegi vizsgálatai azt tűnnek bizonyítani, hogy a vakok agyában a hangok hatására nem csupán a hallóközpont ‘éled fel’, hanem az a része is az agynak, amely normálisan a látással foglalkozna.

Más kutatók arra lettek figyelmesek, hogy amikor vakok Braille írást olvasnak, az agyukban az érintés és a látás központjai is aktiválódnak. Látók esetében a Braille írás olvasása csupán a tapintás központját érinti. “ Ezek a különböző kutatások azt sugalmazzák, hogy vakoknál az agyban a látással foglalkozó területek, amelyeket egyébként nem használnának, is részt vesznek a hallás érzékelésében,” mondta Lepore. “ Ezért lehet az, hogy vak emberek jobban képesek lokalizálni a hangok forrását.”