A romantikus izompacsirta

Jason Statham újra belebújt “A szállító” bőrébe, s a trilógia befejező (?) részében még több bajba keveredik, mint eddig bármikor.

Frank Martin (Jason Statham) 2002, és 2005 után ismét “szállít”, a csomag ezúttal pedig egy titokzatos nő. Pedig Frank már ki akart szállni a businessből, azonban egy nemzetközi hulladékkezelő vállalatnak szüksége lenne a környezetvédelmi miniszter aláírására, aki azonban ezt nem hajlandó megtenni. Hogy jön a képbe Martin? Úgy, hogy a vállalat felbérli a Delta Force egyik ex-ügynökét, hogy rabolja el a miniszter lányát, s tartsa őt folyamatos mozgásban, míg sor nem kerül az aláírásra. Frank kezdetben egy ismerősét ajánlja be, azonban ő kudarcot vall, s kiköt holtan a házában egy autóval, benne a “csomaggal”, Valentinával (Natalya Rudakova). Innentől kezdve pedig már nincs menekvés, ugyanis Johnson ügynök (akit a Szökésből is ismert Robert Knepper alakít) egy karperecet rak Frankre, amivel maximum 20 méterre hagyhatja el az autóját, máskülönben felrobban. Egy kicsit szerintem túl komplikálták ezt a bevezető történetet, de itt még legalább érződik, hogy próbáltak kreatívak lenni az alkotók.

Nem úgy, mint a későbbiekben, ahol a jól megszokott – és már eléggé unalmas…- autós üldözéseket láthattuk, megspékelve pár rendkívül izgalmas bunyós jelenettel. A sztori tulajdonképpen három szálon fut, melynek főszála természetesen Statham száguldós és verekedős kalandjai, míg a maradék két mellékszálat Johnson ügynök telefonálásai, és a környezetvédelmi miniszter agonizálása teszi ki. Ami mindháromban közös, az az egész filmre jellemző rendkívüli dinamizmus és gyorsaság. Az első perceket, és néhány kis részt leszámítva egy folyamatos pörgésről van szó, mely nekem erősen a Crank – Felpörögve című filmet juttatta eszembe. Milyen érdekes, hogy abban is egy bizonyos Jason Statham volt a főszereplő…

Ettől függetlenül nekem az a film tetszett, ez viszont nem, többek között a már említett hatalmas sebesség miatt. Ráadásul a nagyon sok gyors vágás is egyszerűen élvezhetetlenné tett bizonyos részeket, és ez főleg a harci jeleneteknél jött ki, holott, elvileg azoknak kellene vinniük a prímet. Sok volt a képi bevágásokból is, például Budapestet is csak így láthattuk, pedig elvileg nálunk is forgattak a franciák. De legalább a Trabi befigyelt a „magyar” jelenetnél, s így biztosan újabb jó benyomás alakult ki rólunk szerte a nagyvilágban…

Ami öröm lehet az ürömben (legalábbis a hölgyeknek biztos) az az, hogy többször is tökéletesen látható Statham – egyébként tényleg – hibátlan felsőteste, melyen azt hiszem, egy deka felesleges zsír sincs. Sőt, a sokáig csak „katona vagyok és küldetést teljesítek” Frank a végén megenyhül, és valódi érzelmekkel képes megcsókolni a csomagot, azaz Valentinát. Hát, nem tudom ki mit érzett ennél a jelenetnél, de engem valahogy a hányinger és a röhögő görcs különös egyvelege kapott el…

Itt azonban muszáj megállnom egy szóra: Ha nincs felirat a filmhez, akkor kb. csak minden tízedik szót értettem volna abból, amit Natalya mondott, ugyanis más angolul tudni, és megint más angolul beszélni… S igazából azt sem értem, hogy miért egy vékony, szeplős, vörös hajú kislányt akarnak ukrán bombázóként beállítani, ugyanis nekem erről a kinézetről minden eszembe jut, csak az nem, hogy Ukrajna! Persze, amint megszólalt, már sejtettem, hogy Keletről fúj a szél…

Nem volt tehát valami nagy szám ez a Szállító 3, csak remélni tudom, hogy nem fognak újabb bőrt lenyúzni erről, mert nekem már a második rész is sok volt, de ez meg egyenesen unalmasra sikeredett. Sorry, Mr. Statham…

A szállító 3 – Transporter 3
Színes, szinkronizált, francia film, 100 perc

Főszereplők: Jason Statham, Natalya Rudakova, Robert Knepper, François Berléand
Rendezte: Olivier Megaton