Csobogó csodák

Minthogy lételemünk a víz, nem véletlen, hogy évezredek óta mindig vizek – folyók, tavak, tengerek – közelében alakultak ki az emberi települések. A víznek azonban nemcsak szomjoltó, hanem díszítő szerepe is van. Egy város hangulatát nagymértékben meghatározzák a díszkutak, szökőkutak, amelyek azon túl, hogy csillapítják a sétálók, turisták szomját, szemet gyönyörködtető látvánnyal is megörvendeztetik őket. A víz látványa mindenkire üdítőleg hat, kivált, ha szép “keretbe” van foglalva. Nincs ez másként Magyarország fővárosa, Budapest esetében sem, ahol a fürdők mellett a kutaknak és a kút-szobroknak is hagyománya van.

A nagy múltú magyarországi fürdő- és vízkultúra egészen a római korig nyúlik vissza, amikor a mai Magyarország területének csaknem fele Pannónia néven római provincia volt. A fejlett római fürdőkultúra nyomait megtalálhatjuk az egykori polgári városban, Aquincumban, Budapest III. kerületében. A csaknem ezer évvel később épült budai királyi vár gyönyörű hátteret ad az ott található számos szobornak és díszkútnak, az arra járó szintén nem kevés látogató legnagyobb örömére. A Vár egyik leghíresebb és legkedvesebb kút-szoborcsoportja a palotaudvar előtt áll és egy Mátyás királyhoz kapcsolódó szép-szomorú legendát elevenít fel. Az alkotás az éppen vadászaton lévő királyt ábrázolja az üldözött vad és egy leány társaságában. A legenda szerint Mátyás vadászat közben viharba került, és egy erdei kunyhóban egy fiatal lány adott neki menedéket. A király nem fedte fel kilétét, de rögtön megtetszett neki a lány, akinek azt mondta, keresse fel őt Budán. A lány beleszeretett Mátyásba, és elhatározta, utána megy Budára. Amikor végül megérkezett a fővárosba, Mátyás kísérete élén éppen diadalmenetet tartott. Amikkor a leány meglátta őt, felismerte benne az eltévedt vadászt, de tudta, hogy szerelme hiábavaló, mert ő sosem lehet egy király kedvese. A legenda szerint olyan szomorúság vett erőt a leányon, hogy megszakadt a szíve.

A 145 évig itt tartózkodó törökök szintén rajtahagyták kézjegyüket a városon számos fürdővel gazdagítva azt. Az ezután kicsit megtorpanó fejlődés a XIX. században vett újabb lendületet. Szobrászaink a romantika jegyében és nevében alkotásaikon a kor szép asszonyainak vonásait hagyták örökül. Ennek szép példája a Kristóf teret vigyázó kút-szobor, Fischer Rézi, a Duna halászó szüze. Környékén egyébként még több kút is csalogatja a szomjazókat.

A (szökő)kutak “Mekkája” az amúgy is kellemes, ligetes Margitsziget. Itt található egyrészt a híres zenélő kút, tetején az egykor forgó Neptun figurával. Ugyancsak a Margitszigeten csodálhatjuk meg a város legnagyobb szökőkútját is.

A mai városszépítő erőfeszítéseket jelzi, hogy a Halászó fiú szobra a Várból végre visszakerült eredeti helyére, a Pesti Vigadó elé. Ugyancsak az V. kerületben, a Vörösmarty téren található a turisták – különösen a gyerekek – kedvenc kútja: az ivóvizet “köpő” oroszlánok jellegzetes figurája.