Őfelsége pincére voltam

Gondolkodom, vajon van-e író Bohumil Hrabalon kívül, akinek minden könyvét adaptálták már filmre; és nem jut eszembe egy név sem. Az egyetemes filmtörténet egyik legmeghatározóbb alakja, Jirí Menzel cseh direktor jóvoltából a Hrabal-rajongók immár a szerző egyik legismertebb művét, az “Őfelsége pincére voltam” című regényt is megtekinthetik mozgókép formájában.

Menzel, állítása szerint, valójában sosem akart az író specialistájává válni, mégis, immáron hatodszor forgatott filmet annak valamely művéből. A 2006-ban, 66 forgatási nap alatt elkészült “Őfelségé”t megelőzi a “Gyöngyök a mélyben” (1965); első önálló, egész estés játékfilmje, a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjával kitüntetett “Szigorúan ellenőrzött vonatok” (1966); a “Pacsirták cérnaszálon” (1969), a kultikus “Sörgyári capriccio” (1980), és a “Hóvirágünnep” (1983). A rendező elmondása szerint eleinte – bár annak idején maga Hrabal ajánlotta fel neki a lehetőséget – nem szeretett volna filmet forgatni az apró termetű pincér kalandjaiból; sőt egy másik cseh rendezőnek volt ilyen szándéka, aki azonban egyfolytában halogatta a dolgot- így Menzel három évvel ezelőtt elfogadta az anyagot, és tavaly leforgatta a filmet.

Az “Őfelsége pincére voltam” egy szövevényes, szerteágazó történettel rendelkező mű, amit éppen ezért nagyon nehéz vászonra vinni. Menzel hitvallása egyébként is az, hogy egyetlen irodalmi alkotást sem lehet szolgamódra filmre adaptálni; ezért arra törekedett, hogy a legjobbnak, legérdekesebbnek tűnő regényrészletek kiragadásával, és ábrázolásával Hrabal írásművészetének esszenciáját nyújtsa a nézőknek. Mint elmondta, filmje elkészítésével egyetlen célt szeretett volna szolgálni: hogy Hrabal népszerűbb, minél szélesebb rétegek számára elérhető legyen.

A történet főhőse Jan, aki pályaudvari virsliárulással kezdi, pincérként folytatja egy kicsi étteremben, majd egyre puccosabb hotelekben tálalja fel a finomabbnál finomabb ételeket a gazdag urak, és hölgyek asztalainál. Ezeket a jómódú embereket nézve megérik benne az elhatározás, hogy olyanná válik, mint azok: saját hotelről, sok pénzről álmodozik. Sőt, nem is csak álmodozik, mert a munkának, és nem mellékesen a szerencséjének köszönhetően egyre nagyobb vagyonra tesz szert-, melyet azonban nem tesz félre, hanem elkölti nőkre. A meggazdagodás vágya mellett élete másik mozgatórugója a testi örömök felfedezése: egy prostituált rendszeres vendégévé válik. Életét Csehország náci megszállása változtatja meg, ekkor ugyanis beleszeret egy német aktivistába, Lizába; így önkéntelenül is kollaboránssá válik. Megalázó vizsgálatok után (melyeknek bizonyítania kell, hogy Jan alkalmas egy árja megtermékenyítésére) feleségül veheti a nőt. Nem elég, hogy miközben hazáját szétverik Hitler csapatai, ő házasságot köt egy fanatikus német nacionalistával; rövidesen a németeknek is kezd el dolgozni egy “embernemesítő telepen”. Kitör a háború, Liza önként bevonul- majd Lengyelországból visszatérve hadizsákmányként magával hoz egy felbecsülhetetlen értékű bélyeggyűjteményt, melyet deportált zsidóktól vett el. A pár elhatározza, hogy amint vége a háborúnak, szállodát építenek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az események azonban nem úgy alakulnak, ahogy elképzelik: Liza életét veszti egy légitámadásban. Jan megépíti ugyan a hotelt, és mesés vagyonra tesz szert, rövidesen azonban elfogják, és bebörtönzik, mint náci kollaboránst.

Hrabal ezt a történetet is a tőle megszokott iróniával; humánummal; és bölcs, ugyanakkor sziporkázó humorral ábrázolja- mindez teljesen tökéletesen megvalósul a filmváltozatban is. Annak ellenére, hogy a sztori nem éppen a vígjáték kategóriájába sorolható, a film a könyvhöz hasonlóan végignevethető, sőt, nincs más választásunk, mint hogy végignevessük. Nagyon jó, hogy súlyos történelmi eseményeket, borzasztó, és gyomorforgató tényeket látunk; mégis van lehetőségünk nevetni. A nevetés pedig nem súlytalanítja a vásznon bemutatott rémségeket, hanem bizonyítja, hogy az alkotók tisztában vannak vele: van, amikor egy esemény okozta sokk csak humorral élhető túl.

A két főszerepet egy német, és egy bolgár színész alakítja: Liza szerepében Julia Jentschet, Jan bőrébe bújva Ivan Barnevet láthatjuk. Utóbbi Szófiában három, Menzel rendezte színházi előadásban is szerepelt, ekkor figyelt fel rá a rendező. Érdekesség, hogy Barnev ugyanazt a szerepet alakítja Szófiában a “Balfácánt vacsorára” című darabban; amit Koltai Róbert (aki Menzel eredeti elképzelései szerint szintén szerepet kapott volna a filmben) a József Attila Színház azonos című produkciójában. Cseh rendező, német, bolgár főszereplők- a forgatás elején még tolmácsra volt szükség a zökkenőmentes munkához; a 66 nap végére azonban Barnev megtanult annyira csehül, hogy fordító nélkül is megérthessék egymást Menzellel. Barnev és Jentsch egyébként egyaránt tökéletes alakítást nyújtanak, olyanok mindketten, mintha a Hrabal- könyv lapjairól ugrottak volna át a filmvászonra. Hiteles, szerethető, és szórakoztató a játékuk.

Az “Őfelsége pincére voltam” cseh premierje tavaly decemberben volt, azóta ott több, mint 900 ezren látták. A filmet idén tavasszal bemutatták Szlovákiában, és Lengyelországban is; hazánkban a Moziünnep alatt hat fővárosi moziban (a Puskinban, a Művészben, a Corvinban, és három Palace- moziban) lesz látható, majd a szeptember hatodikai premierrel két vidéki mozi is műsorára tűzi.

A film végén az idős Jan, és egy barátja nagy korsó sörrel koccintanak. Nem csak ez a jelenet, hanem Menzel mozijának teljes 120 perce tiszteletadás Bohumil Hrabalnak. Lenyűgöző, hogy Menzel mennyire tudja és érzi Hrabal művészetét. Egyedüli fájdalmunk az lehet, hogy a cseh rendezőóriásnak nincs már mit megfilmesítenie a cseh íróóriástól.

Eredeti cím: Obsluhoval jsem anglického krále
Rendező: Jirí Menzel
Szereplők: Ivan Barnev (Jan, fiatal), Oldrich Kaiser (Jan, idős), Julia Jentsch (Liza), Martin Huba (Skrivanek), Marian Labuda (Walden)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>